Balatonkenesei Katolikus Egyházközség

  • a1.jpg
  • a2.jpg
  • a3.jpg
  • a4.jpg
  • a5.jpg
  • a6.jpg
  • a7.jpg
  • a8.jpg
  • a9.jpg
  • a10.jpg
  • a11.jpg
  • ba1.jpg
  • ba2.jpg
  • ba3.jpg
  • ba4.jpg
  • ba5.jpg
  • ba6.jpg
  • c1.jpg
  • c2.jpg
  • c3.jpg

Az elsőáldozáshoz járulás feltételei

A jelölt sajátítsa el az alapvető hittani és erkölcsi isme-reteket. Nevezetesen kapjon  -  életkorának megfelelő  -  magyarázatot a hitigazságokról az apostoli hitvallás kifejtése által. Jézus Krisztust követésre méltó Urának ismerje meg, s ha vét ellene, legyen tisztában azzal, hogy bűnt követ el. Ebben segíti őt a tízparancsolat követelményeinek feltárása. Továbbá ismerje meg a szentségeket, amelyek a segítő eszközök szerepét töltik be az életében. A szentségek közül legrészlete-sebben a keresztséget, az eukarisztiát és a bűnbánat szentségét kell ismernie. Ezen kívül tanulja meg a legfontosabb imádságokat. Mindehhez elegendő az általános iskola első három éve.

Az elméleti ismereteket gyakorlattal kell kiegészítenie. Őszinte buzgóságot kell mutatnia az imádságban, a vasárnap megszentelésében és a mindennapi feladatok teljesítésében. Vagyis aki nem jár templomba, és nem mutat hajlandóságot a hittani ismeretek megvalósítására, az még nem érett a szentségek felvételére. Ugyanakkor annak is tudatában kell lennünk, hogy a szentségek nem a tökéleteseknek szánt jutalom szerepét töltik be, hanem életutunk mindennapi segítő eszközei. Tehát mindazok szentségekhez bocsáthatók, akik az alapismeretek elsajátítása mellett jószándékot és igyekezetet mutatnak a keresztény élet vállalására.

Az első szentáldozáshoz csak megkeresztelt személy járulhat. Ezért ha a jelölt még nincs megkeresztelve, akkor a szentáldozás előtt meg kell keresztelkednie; a többiek számára pedig az első szentáldozáshoz szorosan kapcsolódik a bűnbánat szentsége, amelyet később mindannyiuknak egyaránt gyakorolniuk kell.

Az alábbi kérdések és segédanyagok feltételezik a fentiekben leírtak alapos elsajátítását és begyakorlását. Tehát nem helyettesítik a hittankönyveket és a rendszeres hitoktatást, de segítséget nyújtanak a felkészülés utolsó szakaszában.

Dr. Balázs Pál
c.apát, plébános

HITIGAZSÁGOK

1.   Ki tudja legjobban megmutatni nekünk a Jóistent?
A Jóistent legjobban Jézus Krisztus tudja nekünk megmutatni.

2.   Miért bízhatok Jézus Krisztusban?
Legfőképpen azért bízhatok Jézus Krisztusban, mert ő minden szavát és tettét föltámadásával hitelesítette.

3.   Hogyan nevezzük azt, amikor Jézus olyan dolgokról beszél, amelyeket mi emberek nem ismerünk?
Amikor Jézus olyan dolgokról beszél nekünk, amelyeket mi nem ismerünk, azt kinyilatkoztatásnak nevezzük.

4.   Mit tanít Jézus az Istenről?
Jézus ugyanazt tanítja az Istenről amit már az ószövetségi szent-írás is mond: Isten az egyetlen Úr mindenek felett.

5.   Mást nem tanít Jézus az Istenről?
De igen! Azt is tanítja róla, hogy ő Szentháromság.

6.   Akkor tehát egy Isten van, vagy három?
Nincs három isten, hanem csak egy Isten van. A Szentháromság kifejezés azt jelenti, hogy az egy Istenben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek.     

7.   Jézus hogyan tárja fel előttünk a Szentháromság titkát? Mit tanít az Atyáról?
Jézus először is úgy beszél az Atyáról, mint az ég és föld, az angyalok, az emberek és minden létező teremtőjéről, és a mi Mennyei Atyánkról.

8.   Jézus hogyan nyilatkoztatja ki a második isteni személyt?
Jézus úgy viselkedik, mint az Atyaisten egyszülött Fia, aki éret-tünk emberré lett, mert az Atya általa akart megváltani bennünket a bűnöktől. Keresztre feszítették, de  -  ígérete szerint  -  harmadnapon feltámadt, és fölment a mennybe, mert ő öröktől fogva és mindörökké az Atyával egylényegű Fiú.

9.   Tehát a második isteni személy a Fiú. Van-e a második isteni személynek más neve is?
Igen van. Ő az Ige.

10.   Mi emberek miért kerültünk közvetlen kapcsolatba az Igével?
Mi emberek azért kerültünk közvetlen kapcsolatba az Igével, mert az Atya elküldte Őt hozzánk.

11.   Ezt honnan tudjuk?
A Mennyei Atya az Ige megtestesülését már az ószövetségi próféták tanításán keresztül megüzente az emberiségnek.

12.   Fel tudnánk-e sorolni néhány példát azok közül, amit a próféták az Atya ígérete alapján jövendöltek?
Igen. Például azt tanították az Eljövendőről, hogy szűztől születik, Dávid királyi házából Betlehemben fogja meglátni a napvilágot, a béke fejedelme lesz és királyságának nem lesz vége.

13.   A próféták mindent tudtak az Eljövendőről?
A próféták nem tudtak mindent az Eljövendőről, hanem csak annyit, amennyit a Jóisten rájuk bízott. Például nem tudták megmondani, hogy mikor születik, vagy pontosan ki lesz az édesanyja, de sok-sok jelet fel tudtak sorolni, amelyből az emberek majd felismerhetik Isten küldöttét.

14.   Mi emberek végül is mikor kerültünk közvetlen kapcsolatba az Igével?
Mi emberek végül is akkor kerültünk közvetlen kapcsolatba az Igével, amikor „... az Ige testté lett, és miköztünk lakozik.”

15.   Ki által lett testté, azaz emberré a második isteni személy?
A második isteni személy Mária által lett emberré. Mária volt az a szűz, akiről a próféták ismeretlenül is jövendöltek.

16.   Milyen egyedülálló nevekkel szólítjuk meg Máriát?
Máriát nevezzük Szűz Máriának, azután Szűzanyának, mert egyszerre szűz is meg édesanya is, sőt nevezzük Istenszülő Szűznek, vagy Istenanyának is.

17.   Hogyan kell érteni az Istenszülő Szűz meg az Istenanya neveket?
Ezek a nevek azt jelentik, hogy Mária a Szentlélek erejéből foganta az Isten Fiát, akinek valóságosan édesanyja lett. Ezért illeti meg őt az Istenszülő Szűz, vagy az Istenanya megnevezés.

18.   Hogyan nevezte Mária az újszülött gyermeket?
Mária újszülött gyermekét Jézusnak nevezte.

19.   Mária miért a Jézus nevet adta újszülött gyermekének?
Mária azért adta újszülött gyermekének a Jézus nevet, mert amikor Gábor főangyal hírül adta neki, hogy az eljövendő édesanyja lesz, akkor azt is megmondta neki, hogy Jézusnak kell őt hívni.

20.   Jézust azonban nemcsak ezen a néven szoktuk emlegetni, hanem azt mondjuk rá, hogy ő Jézus Krisztus. Mit jelent a Krisztus elnevezés?
A Krisztus szó fölkentet jelent. Ez a szó arra utal, hogy Jézust a mennyei Atya hatalommal és erővel kente fel, hogy megváltsa az emberiséget a bűnök rabságából. Ezért Jézus Krisztus az Istentől megígért Megváltó.

21.   Akkor tehát kicsoda Jézus Krisztus? Egy hatalommal és erővel fölruházott ember, vagy valami égi követ? - Kicsoda ő valójában?
Jézus Krisztus valóságos Isten, a második isteni személy, aki Szűz Máriától emberré lett. Tehát Ő valóságos Isten is és valóságos ember is.

22.   Jézus hogyan nyilatkoztatta ki a harmadik isteni személyt?
Jézus megígérte, hogy elküldi nekünk, embereknek a megerősítő Szentlelket, aki pünkösdkor valóban leszállt az apostolokra.

23.   A Szentléleknek miért kellett megerősíteni az apostolokat?
A Szentléleknek azért kellett megerősítenie az apostolokat, hogy mindaz eszükbe jusson, amivel Jézus megbízta őket.

24.   Jézus mivel bízta meg az apostolokat?
Jézus azzal bízta meg az apostolokat, hogy hirdessék az evangéliumot, kereszteljék meg az embereket, és vezessék azon az úton, amelyet ő mutatott meg nekik.

25.   A megkeresztelt emberek közösségét hogy hívjuk?
A megkeresztelt emberek közösségét egyháznak hívjuk. Ezért imádkozzuk a hitvallásban, hogy „hiszek egy szent katolikus Anyaszentegyházat”.

26.   Milyen nagyon fontos igazságokat tanít még nekünk  -  Jézus megbízásából  -  az anyaszentegyház?
Hinnünk kell még a  szentek egyességét, a bűnök bocsánatát, a testnek föltámadását és az örök életet.

27.   Mit jelent a „szentek egyessége” kifejezés?
A „szentek egyessége” kifejezés azt jelenti, hogy mindazok, akik szívükbe fogadták a Jóistent, azok hozzá válnak hasonlóvá, azaz szentekké lesznek. A sok szent ember pedig egymással is és a Jóistennel is egységet alkot. Ez a közösség a Mennyországban válik teljessé.

28.   Mit jelent a „bűnök bocsánata” kifejezés?
A „bűnök bocsánata” kifejezés azt jelenti, hogy hisszük azt, hogy a bűnöket egyedül csak a Jóisten bocsáthatja meg, és Istennek ezt az ajándékát az Úr Jézus hozta el nekünk.

29.   Mit jelent a „testnek föltámadása” kifejezés?
A „testnek föltámadása” kifejezés azt jelenti, hogy nemcsak Jézus föltámadását valljuk, hanem az Ő ígérete miatt a magunk és minden ember föltámadásában is hiszünk.

30.   Mit jelent az „örök élet” kifejezés?
Az „örök élet” kifejezés azt jelenti, hogy a föltámadás után már nem lehet meghalni. A jók örökké boldogok lesznek, a rosszak pedig örökre elkárhoznak. Ezeket is Jézus tanúskodása miatt hisszük el.


SZENTSÉGEK

31.   Mit értünk a „szentség” kifejezésen?
A szentség Jézus által alapított érzékelhető jel, amellyel  a Jóisten láthatatlan kegyelmi ajándékot juttat az embernek.

32.   Jézus hány szentséget alapított?
Jézus hét szentséget alapított.

33.   Melyek a szentségek?
Első a keresztség, második a bérmálás, harmadik az oltáriszentség, negyedik a bűnbánat szentsége, ötödik a betegek kenete, hatodik az egyházi rend és hetedik a házasság szentsége.

34.   Mi a keresztség érzékelhető jele?
A keresztség érzékelhető jele a vízzel való leöntés, ami a következő szavak kíséretében történik: „Én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

35.   Ki keresztelkedhet meg?
Az keresztelkedhet meg, aki ismeri a hitvallás igazságait, és szerintük is akar élni.

36.   A keresztelkedő milyen ajándékot kap Istentől?
A keresztelkedő a keresztség során az isten-gyermekség ajándékát kapja meg Istentől az örök élet ígéretével együtt.

37.   Mihez lehet hasonlítani a keresztségben kapott ajándékot?
A keresztségben kapott ajándék olyan az ember lelkén, mint egy pecsét, amelyet senki, még mi magunk sem törölhetünk le. Isten örök szeretetének eltörölhetetlen jele. A keresztség ezért megismétel-hetetlen.

38.   A keresztség előtt miért nem mondhatjuk magunkat Isten gyermekének?
A keresztség előtt azért nem mondhatjuk magunkat Isten gyerme-kének, mert a lelkünkben lévő bűn szembefordít bennünket Istennel.

39.   Felnőtt embereknek biztosan voltak bűneik, amelyek szembe-fordították őket Istennel; de hát ez hogyan lehetséges kisbabák esetében ? Talán ők is bűnösök?
Nem. Az ártatlan kisbabáknak nincsenek személyes bűneik, de mivel a Jóistennel szembefordult emberiség gyermekei lettek, ők is örökölték elődeik bűneit. Ezt a bűnt „áteredő bűnnek” nevezzük.

40.   Akkor tehát mi történik a lelkünk mélyén keresztelkedésünk során? Hogyan válunk Isten gyermekeivé?
A keresztség során Isten eltörli az ember lelkéről mind az áteredő, mind pedig a személyes bűnöket, és ezáltal tesz bennünket Isten gyermekévé.

41.   Tehát az „Isten gyermeke” kifejezés azt jelenti, hogy hasonlítunk az Istenre. Ezt hogyan mondhatjuk más szóval?
A keresztelkedő ember a megszentelő kegyelem állapotába kerül. Ez azt jelenti, hogy a Szent Isten életében részesül. Ennek külső jeleként a keresztelkedők hófehér ruhába öltözködnek.

42.   A keresztség után már nem is tud az ember bűnt elkövetni?
De sajnos tud, mert a gonosz lélek csábításainak nem bír mindig ellenállni az ember, meg aztán rosszra hajló természetének sem tud mindig parancsolni.

43.   Hogyan követhet el az ember súlyos bűnt?
Az ember úgy követhet el súlyos bűnt, hogy tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten akaratának.

44.   A súlyos bűn milyenné teszi a megszentelő kegyelem állapotát?
A súlyos bűnben elvész a megszentelő kegyelem tisztasága. Az ember lelke olyan lesz, mint mikor a hófehér ruha besározódik.

45.   A súlyos bűnbe esett ember számára többé nincs segítség?
De van. A bűnbe esett emberen Jézus Krisztus segít a bűnbánat, vagy más szóval gyónás szentsége által.

46.   Jézus hogyan és milyen módon segít a bűnbeesett emberen?
Jézus az apostoloknak bűnbocsátó hatalmat adott, hogy minden bűnbánatot tartó embernek  -  a Jóisten nevében  -  megbocsáthassák bűneiket.

47.   Mikor adta Jézus az apostoloknak a bűnbocsátó hatalmat?
Jézus föltámadása után, húsvétvasárnap este adta az apostoloknak a bűnbocsátás hatalmát.  -  Az apostolok félelmükben bezárkóztak egy terembe. Egyszer csak Jézus megjelent közöttük, és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!  ...  Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” (Jn 20,21-23)

48.   Jézus csak bűnbocsátó hatalmat adott az apostoloknak?
Jézus nemcsak bűnbocsátó hatalmat adott az apostoloknak, hanem valamennyi szentség kiszolgáltatásának a jogát rájuk bízta.

49.   Ma kik szolgáltatják ki nekünk a szentségeket?
Ma a szentségeket a püspökök és a papok szolgáltatják ki nekünk.

50.   A püspökök és a papok miért tudják kiszolgáltatni a szentségeket?
A püspökök és a papok azért tudják kiszolgáltatni a szentségeket, mert erre fölszentelték őket.

51.   Ki szentelte fel őket?
Az apostolok Jézustól kapott hatalmukat kézrátétel és imádság keretében továbbadták. Így rendeltek utódokat maguk helyett. Őket nevezzük püspököknek. A papokat a püspökök szentelik fel, hogy általuk mindenkihez eljuthasson Isten ajándéka.

52.   A püspökök és papok felszentelése melyik szentség?
A püspökök és papok felszentelése az egyházi rend szentsége.

53.   Hogyan készülünk fel a szentgyónásra?
A szentgyónásra lelkiismeretvizsgálattal készülünk fel.

54.   Mi a lelkiismeret?
Mindenkiben lakik egy belső hang, amely nagyon igazat mond. Ezt nevezzük lelkiismeretnek. Amikor a lelkiismeret szava megszólal, akkor figyelmezteti gazdáját a jó vagy rossz cselekedetekről. Mindenki csak a saját lelkiismeretének szavát hallja, és az övét senki más nem hallhatja meg. Ezért az embernek a lelkiismerete a legbizalmasabb jóbarátja.

55.   Mit értünk lelkiismeretvizsgáláson?
A lelkiismeretvizsgálat azt jelenti, hogy az ember megkérdezi saját belső hangjától, hogy az elmúlt időszakban milyen jót vagy rosszat tett. A szentgyónásra készülve azt kérdezzük lelkiismeretünktől, hogy milyen bűnöket követtünk el utolsó gyónásunk óta.  

56.   A lelkiismeretvizsgálás során mi segítheti emlékezetünket?
A lelkiismeretvizsgálatunkat egy-egy jó lelkitükör segítheti.

57.   Mi a lelkitükör?
A lelkitükör okos kérdések sorozata. Ezek juttatják eszünkbe a lehetséges bűnöket. A lelkiismeretünk hangja pedig megsúgja, hogy azokat elkövettük-e vagy sem.

58.   Minden bűnünket meg kell gyónnunk?
Ajánlatos minden bűnünket meggyónni, de a halálos bűnök közül egy sem maradhat ki.

59.   Melyek a leggyakrabban előforduló halálos bűnök?
A Jóisten megtagadása vagy semmibevétele, a káromkodás, a szándékos misemulasztás, más ember súlyos bűnre csábítása, szemérmetlenkedni, vagy ilyet nézni, hallgatni, beszélni, rajzolni vagy játszani, rágalmazni, stb.

60.   Amikor a halálos bűnöket meggyónjuk, akkor mit kell még mondanunk?
A halálos bűnök meggyónása után azt is meg kell mondanunk, hogy milyen gyakran, illetve hányszor fordult elő.

61.   A gyónás során a bűnbevallás mellett még mást is kell tennünk?
Igen. A bűneinket meg is kell bánnunk.

62.   Miért kell megbánnunk a bűneinket?
A bűneinket azért kell megbánnunk, mert a Jóisten csak a bűnbánó léleknek tud megbocsátani.

63.   Milyen lehet az ember bűnbánata?
Az ember bánhatja bűneit a Jóisten iránti szeretetből. Ezt tökéletes bánatnak nevezzük. Vagy pedig bánhatja bűneit az elkárhozás miatti félelemből. Ezt tökéletlen bánatnak nevezzük.

64.   Gyónás nélkül szabad-e áldozni?
Gyónás nélkül csak akkor szabad áldozni, ha nincs halálos bűnünk, de a többi bűnünk miatt akkor is bűnbánatot kell tartanunk.

65.   Mi történik akkor, ha gyónásunkból készakarva kihagyunk egy halálos bűnt?
Amikor gyónásunkból készakarva kihagyunk egy halálos bűnt, akkor
szentségtörést követünk el, ami egy újabb halálos bűnt jelent. Így nem szabad szentáldozáshoz járulnunk.

66.   A szentségtörést hogyan lehet jóvá tenni?
A szentségtörést őszinte bánattal és újbóli gyónással lehet jóvá tenni, amikor azt is meg kell mondani, hogy az előző gyónásomban melyik bűnömet hagytam ki szándékosan.

67.   Szentségtörő gyónás azért fordulhat elő, mert az illető szégyelli valamelyik bűnét, és ezért fél a gyóntató paptól. Vajon kell-e félni a gyóntató atyától?
Egyáltalán nem kell félni a gyóntató atyától, mert ő a Jóisten szeretetével vár engem; ezért semmin sem csodálkozik, nem szid le, hanem segít eltüntetni bűnömet, hogy újból tiszta lélekkel állhassak Isten és az emberek előtt.

68.   Mi történik akkor, ha gyónásunkból véletlenül marad ki egy halálos bűn?
Ilyenkor nem követünk el szentségtörést, és áldozni is mehetünk, de a következő gyónásunkban meg kell mondanunk, az előző gyónásunkból véletlenül kimaradt bűnt.

69.   Hogyan végezzük a szentgyónást?

  • Belépve a gyóntatószékbe vagy gyóntatóhelyiségbe köszönünk: Dicsértessék a Jézus Krisztus!
  • Letérdelünk (vagy leülünk) és keresztet vetünk: Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
  • A lelkiatya imádkozik értünk, majd így kezdjük a gyónásunkat: Gyónom a mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám, hogy (kiskorom óta) utolsó gyónásom óta a következő bűnöket követtem el. Utoljára gyóntam ... . Felsoroljuk bűneinket, majd a végén azt mondjuk: Lelkiatyám, több bűnömre nem emlékezem.
  • Ezután meghallgatjuk a gyóntató atya szavait, válaszolunk kérdéseire, megjegyezzük az elégtételt, és hangosan elmondjuk a bánatimát: Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, és a bűnre vezető alkalmat kerülöm.
  • A gyóntató atya feloldoz bennünket, amit keresztvetéssel fogadunk, és ráfeleljük: Ámen. 
  • A pap a következő szavakkal fejezi be a gyóntatásunkat: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk!  -  amire ráfeleljük: Mert örökké szeret minket. Ezután felállunk, köszönünk és eltávozunk.

70.   Az elégtételt mikor kell elvégezni?
Az elégtételt a szentgyónás után a lehető leghamarabb el kell végezni.

71.   Szabad-e az elégtétel elvégzése előtt szentáldozáshoz járulni?
Igen, szabad. Előfordulhat ugyanis, hogy a szentgyónás és a szentál-dozás között nincs idő vagy alkalmas lehetőség az elégtétel megfelelő teljesítésére.

72.   Mi történik velünk akkor, amikor megáldozunk?
Amikor megáldozunk, a szentostyában Jézus látogat a szívünkbe.

73.   Ezt más szavakkal hogyan tudnánk elmondani?
Amikor megáldozunk, akkor Krisztus testét (és vérét) vesszük magunkhoz a kenyér (és a bor) színében.

74.   Mit jelent az a kifejezés, hogy „a kenyér (és a bor) színében”?
 A „kenyér és a bor színében” kifejezés azt jelenti, hogy a szentostyát kenyérnek, Krisztus vérét pedig bornak látjuk és ízleljük; de ugyan-akkor azt is mondjuk, hogy „Krisztus teste” az, amit az áldozó magához vesz. Ez azt jelenti, hogy a látható színek alatt már nem kenyér vagy bor, hanem Krisztus teste és vére van jelen, és ezt veszi  magához az áldozó .

75.   Mikor lett először a kenyérből Krisztus teste, a borból pedig Krisztus vére?
Az utolsó vacsorán  -  Jézus kezei között  -  vált a kenyér először Krisztus testtévé, és a bor Krisztus vérévé.

76.   Hogyan történt ez?
„Vacsora közben Jézus kezébe vette a  kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: ‘Vegyétek és egyétek, ez az én testem!’ Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik: ‘Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára.’ ”(Mt 26,26-28)

77.   Ma mikor és hogyan lesz a kenyérből és a borból Krisztus teste és vére?
Ma akkor lesz a kenyérből Krisztus teste és a borból Krisztus vére, amikor a szentmisében a pap átváltoztatja.

78.   A papok miért tudják ezt megtenni?
A papok azért tudják a kenyeret és a bort átváltoztatni Krisztus testtévé és vérévé, mert a papszentelésben Jézustól erre felhatalmazást kaptak. (Lapozz vissza a 48-52. pontokhoz! Ott ezt már kifejtettük.)

79.   Áldozás előtt szabad-e más ételt enni?
Igen, szabad, de egy órával a szentáldozás előtt be kell fejezni az étkezést.

80.   Ezt az egy órás időt hogyan hívjuk?
Ennek a neve: szentségi böjt.

81.   A szentségi böjt ideje alatt semmit sem vehetünk magunkhoz?
A szentségi böjt ideje alatt csak tiszta vizet és orvosságot vehetünk magunkhoz.

82.   Gyakorlatilag mitől számítva tartsuk meg a szentségi böjtöt?
A leghelyesebb az a megoldás, hogy a szentmise kezdetétől visszaszámítunk egy órát, és onnan kezdve tartjuk meg a szentségi böjtöt. Ez azt jelenti, hogy ha 10 órakor kezdődik a szentmise, akkor 9 órakor befejezzük az étkezést. De ha megszomjazunk, akkor még egy kis vizet ihatunk.

83.   Naponta hányszor áldozhatunk?
Naponta egyszer áldozhatunk; de ha egy másik szentmisén teljesen végig jelen vagyunk, akkor még egyszer megáldozhatunk. Többször nem.

84.   Mi a teendő szentáldozás után?
A szentáldozás után hálát adunk. Arra gondolunk, hogy Jézus most nagyon közel van hozzánk, a szívünkbe költözött, táplál bennünket.

85.   Milyen gyakran ajánlatos áldozni?
Akkor tesszük a legjobban, ha minden szentmisében megáldozunk. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy tiszta lélekkel járuljunk a szentáldozáshoz. Ebben a legnagyobb segítség számunkra a gyakori szentgyónás.

86.   Mely szentségekről fogunk majd később tanulni?
A bérmálásról, a betegek kenetéről és a házasságról.

87.   Mire szolgál a bérmálás szentsége?
A bérmálás szentségében a Szentlélek megerősít minket, hogy hitünk szerint tudjunk élni.

88.   Mire szolgál a betegek kenete?
A betegek kenete bűnöket bocsát meg, és erősíti a beteg testet is.

89.   Mire szolgál a házasság szentsége?
A házasság szentsége által a Jóisten megáldja egy férfi és egy nő szerelmét, valamint erőt ad egy értékes boldog családi élethez.

 

LELKITÜKÖR

TÍZPARANCSOLAT

90.   Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj!  -  Imádkoztam-e minden nap? Ha igen, akkor nem voltam-e rendetlen és figyelmetlen ima közben? Odafigyeltem-e amikor a Jóistenről magyaráztak nekem (a hittanórán vagy a szentmisén)?
91.   Isten nevét hiába ne vedd!  -  Isten nevét szükség nélkül könnyelműen kimondtam-e? Mondtam-e csúnya, trágár szavakat? Káromkodtam-e? (Hányszor?) Átkozódtam-e? Kívántam-e másoknak rosszat? Szükség nélkül esküdöztem-e? Isten nevében hamisan esküdtem-e? (Hányszor?)

92.   Emlékezzél meg arról, hogy az Úr napját szenteld meg!  -  Szentmisét saját hibámból elmulasztottam-e? (Hányszor?) Szentmiséről elkéstem-e, vagy közben otthagytam-e? Templomban rosszul viselkedtem-e?

93.   Atyádat és anyádat tiszteld!   -  Szüleimnek, nagyszüleimnek és tanáraimnak engedelmeskedtem-e? Viselkedtem-e velük szemben dacosan és tiszteletlenül? Visszafeleseltem-e nekik? Szemtelen voltam-e velük szemben? Kívántam-e rosszat nekik? Imádkoztam-e érettük? Segítettem-e nekik amikor kérték, vagy szükségük volt rá?

94.   Ne ölj!  -  Vigyáztam-e önmagam életére és egészségére? Tettem-e valami rosszat mások élete és egészsége ellen? Például: Rendesen felöltözködtem-e? Nem játszottam-e veszélyes helyen vagy dolgokkal (szakadék szélén, vékony jégen, korhadt magas fán, ismeretlen gépekkel vagy az árammal)? Oktalan veszélyre csábítottam-e másokat? A közlekedési szabályok megsértésével veszélyeztettem-e magam vagy mások életét? Sértő szavakkal fölidegesítettem-e másokat? Veszekedtem, verekedtem-e? Durva voltam-e másokhoz? Voltam-e bosszúálló? Kínoztam-e állatokat?

95.   Ne paráználkodjál!  -  Szemérmetlen dolgokra készakarva gondoltam-e, néztem-e, hallgattam-e, beszéltem-e, olvastam-e, rajzoltam-e, játszottam-e, vagy cselekedtem-e egyedül, esetleg cselekedtem-e mással?

96.   Ne lopj!  -  Más tulajdonát elloptam-e? A lopott dolgot visszaadtam-e? Az okozott kárt megtérítettem-e valamilyen módon? Szándékosan okoztam-e kárt? Az okozott kárt megtérí-tettem-e? Pazaroltam-e (ételt, vizet, villanyt, pénzt, vagy bármi mást)? Csaltam-e? Holmiaimra vigyáztam-e (otthoni környeze-temre, ruházati tárgyaimra vagy iskolai felszereléseimre)?

97.   Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!  -  Hazudtam-e? Másra ráfogtam-e olyan bűnt, ami nem volt igaz (vagyis rágalmaz-tam-e)? Mások bűnét kibeszéltem-e (pletykálkodtam-e)? Árulkod-tam-e?

98.   Felebarátod házastársát bűnre ne kívánd!  -  (Ezt a bűnt felnőtt emberek követhetik el, de szenvednek miatta gyermekek is, ha felbomlik a családjuk.) Kérdezd meg magadtól: Imádkoztam-e elvált felnőttekért és szenvedő gyermekekért?

99.   Felebarátodnak semmiféle tulajdonát ne kívánjad!  -  Megkívántam-e a másét, hogy esetleg később ellopjam (játékát, pénzét, csokoládéját, vagy bármilyen más tulajdonát)?

MÁS PARANCSOK ÉS KÖVETELMÉNYEK

100.   A pénteki napokon gondoltam-e arra, hogy ezen a napon váltott meg  engem is Jézus a kereszten? Imádkoztam-e bűneim bocsánatáért?
101.   Voltam-e hiú, büszke, fukar, irigy, kárörvendő, torkos, haragtartó vagy lusta?
102.   Szégyelltem-e hitemet, vagy hoztam-e szégyent viselkedésemmel Jézusra és a keresztényekre?
103.   Segítettem-e rászorulókon? Voltam-e részvéttel szegények, betegek, bűnösök, szomorúak és hitetlenek iránt? A sértegetéseket el tudtam-e viselni? Megbocsátottam-e az ellenem vétőknek?


IMÁDSÁGOK

Miatyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, és ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvözlégy Mária! Kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent Anyja! Imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Az Úr angyala köszönté a Boldogságos Szűz Máriát és ez méhébe fogadá Szentlélektől szent Fiát. Üdvözlégy Mária... Íme az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint! Üdvözlégy Mária...
És az Ige testté lőn és miköztünk lakozék. Üdvözlégy Mária... I-mádkozzál érettünk, Istennek szent Anyja! Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire.  Könyörögjünk! Kérünk Téged, Úr Isten! Öntsd lelkünkbe szent kegyelmedet, hogy mi, akik az angyali üzenet által szent Fiadnak, Jézus Krisztusnak, megtestesülését megismertük, az ő kínszenvedése és keresztje által a föltámadás dicsőségébe vitessünk. Ugyanazon a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.

Reggeli ima: Szívem első gondolatja hozzád száll fel Istenem, Te őriztél meg az éjjel, maradj ma is énvelem!  Téged áldlak és imádlak, mint szerető gyermeked, szívem csakis azt akarja, ami kedves teneked.   Édes Jézus add kegyelmed, őrizz engem szüntelen, hogy egész nap neked éljek tiszta szívvel, bűntelen. Szűz Mária, Jézus anyja, te mindnyájunk anyja vagy, oltalmazz meg minden bajtól, kísértésben el ne hagyj! Ámen.

Esti ima: Ó édes Istenem, hálát rebeg lelkem, hogy egész napon át úgy szerettél engem.   Bánom sok vétkemet, Szent Fiadnak vére mossa meg kegyesen szívemet fehérre.   Virrasszon felettem gondviselő szemed, kérlek, óvd az éjjel testemet, lelkemet.  Szűzanyám s őrangyalom legyetek énvelem, ha ti rám vigyáztok, nyugodt lesz éjjelem. Ámen.

Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban; aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától; szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemet-ték; Alászállt a poklokra, harmadnapon föltámadt a halottak közül; fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján; onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek Szentlélekben. Hiszem a katolikus  Anyaszentegyházat; a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben, most és mindörökkön-örökké. Ámen.

Étkezés előtti ima: Édes Jézus légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk. Ámen.

Étkezés utáni ima: Aki ételt, italt adott, Annak neve legyen áldott. Ámen.

 

Házasságról

Két ember mindenféle  -  ideiglenes vagy tartós  -  kapcsolata helyett a házasság egy férfi és egy nő szabadon választott legbensőségesebb, a termékenységet is vállaló életszövetsége. Az alábbiakban ennek a meghatározásnak a tartalmi gazdagságával és lehetőségeivel szeretnénk foglalkozni, s nem a rengeteg kudarccal, problémával és szomorúsággal, mert az értékek végiggondolása  -  akarva, akaratlanul is  -  rávilágít a „hol rontottam el” tényére, vagy a „mire kell odafigyelnem” feladatára, illetve megerősítést ad a boldog, ám néha irigyelten lenézett házasok számára.

A házasság  -  lényegét tekintve  -  minden emberi kapcsolatot felülmúló életszövetség.

Sok tisztességes és tisztességtelen emberi kapcsolat és szövetség létezik. Ezeket jóvá vagy rosszá egyrészt az emberi természetnek való megfelelés, vagy azzal ellentétes motívuma teszi, másrészt viszont a szándék, a cselekvési cél vagy motívum szerint lesz erkölcsös vagy erkölcstelen.

Jó és tisztességes emberi kapcsolatok sokasága létezik például egy-egy feladatban vagy programban való közös részvétel által, más vonatkozásban pedig tartós írott vagy íratlan szerződések kötnek össze embereket a közös munka, kereskedés, egészségügy, társadalmi élet vagy a sport területén, de ide tartoznak a barátságok is, melyek adott estben életre szóló kapcsolatot jelenthetnek. Az imént felsorolt valamennyi kapcsolat közös tulajdonsága, hogy nem a teljes embert foglalják le, hanem csak valamely relációját, más képességeit és viszonylatait pedig nemcsak érintetlenül hagyják, hanem tiszteletben is tartják. Ugyanis ezek a kapcsolatok a teljes embert nem foglalhatják le; mert ha megtennék, akkor rabságba ejtenék őt, hiszen objektív és szubjektív képességek hiányában képtelenek lennének a teljes emberi kiegészítésre, amit csak egy erőszakos lefoglalással igyekezhetnének pótolni. (Az erőszakosság nemcsak egyoldalú, hanem kölcsönös is lehet, amikor a természet rendjén a felek együtt vesznek erőszakot, s kölcsönösen „börtönbe zárják” magukat.)

A házasság azonban lényegesen különbözik minden más kapcsolattól. A különbség alapja pedig a teljesség.  A fentiekben vázolt emberi kapcsolatok egyikének sem lényege a teljesség; még azoknak a barátságoknak sem, amelyek egy életen át megmaradnak, mert ezek „maradandósága” nem több, mint a szerencsés véletlenek kellemes eredménye, és nem a teljesség következménye. Ezzel szemben a házasság a lét és az élet összeszövésével létrejött új életállapot, amelynek azután a lényege az egybetartozás, és az alkotó-kibontakozó életközösség, valamint egy egészen új minőség létrejötte a szülővé válás által. Ezt az egyedülállóan legmélyebb közösséget nem bontják meg a házastársak személyiségéből eredő járulékos érdeklődési területek és emberi kapcsolatok, mint amilyen a foglalkozások, érdeklődési körök és ezekhez kapcsolódó régi és új emberi kapcsolatok.

Ha világos előttünk a házasság lényege, akkor gondolkodjunk el azon, hogy hogyan jön létre egy jónak ígérkező házasság. Kézen fekvő, hogy mindenek előtt „szabad személyes választásról” beszéljünk. Ez annyira egyértelmű, hogy nem is lehet megkérdőjelezni; de hogy kire vagy mire vonatkozzék ez a szabad és személyes választás, az már nem olyan egyértelmű, ugyanis a teljességet hordozó lényeg mindenkiben elrejtve „belül” van, viszont a kevésbé fontos, látványos, esetleg csalóka és mulandó elemek „kívül” helyezkednek el, és azonnal felhívják magukra a figyelmet. Ha valaki a lényeg helyett a „díszítésekhez” köti az életét, az garantáltan rajta veszt. Ezért a szabad választás első lépése  -  bármilyen furcsán hangzik is  -  mindenkinek saját önismeretével kezdődik. Az egzisztenciális önismeret megszerzése érdekében külön kell választani a bennem lévő lét és élet teljes igenlését az ettől különböző járulékos elemektől, mint amilyenek az aktuális feladatok és szabadidős programok, a divat és más ezekhez hasonlók. Ha erre újra meg újra rágondolok, akkor lassan kialakul bennem egy igény, amely arra a Másikra irányul, aki hasonlóan keres engem, de még egyikünk sem tudja pontosan, hogy kicsoda a másik. Amikor azonban az Igazival találkozik az ember, szinte egy szempillantás alatt létrejön a „fölismerés”, de ezzel még nem fejeződik be a folyamat, mert számolni kell a tévedés lehetőségével, valamint a személyes kapcsolat során el kell jutni a kölcsönös erkölcsi bizonyosságra, mert csak ezután szabad megkötni a házasságot. Ez a folyamat igen rövid idő alatt is végbemehet, máskor viszont ésszerűen vállalható egy hosszabb érlelődési folyamat; mindenesetre a túl hosszúra nyúló ismerkedés általában nem a bizonyosságot alapozza meg, hanem felgyülemlő bizonytalanságot szokott eredményezni, s a törekvés nem az egybeszőtt életre, hanem a házasságon belüli privilégiumokra tereli a figyelmet.  – Tehát a jó házasság előfeltétele a megfelelő lelki-szellemi felkészülés. Fontos, hogy a hangsúly ne a technikai és anyagi felkészülésre kerüljön, mert azokból nem következik a személyiségek alkalmassága, viszont a lelki-szellemi körültekintés szükségszerűen számol az anyagi feltételekkel is, melyek szerepét egyáltalán nem szabad lebecsülni. A rossz házasságokban szinte mindig kimutatható az előzetes torz, téves és hiányos előkészület, mely pontosan olyan selejtet eredményez, mint amilyen egy használhatatlan munkadarab.

Tegyük fel, hogy a házasságot egymásra hangolt érett lelkületű fiatalok kötötték meg. Ez idáig rendben is van. Ebből azonban nem következik, hogy „sínen vannak”, gondtalanul és boldogan vitethetik magukat a házasság szekerén. Korábbi életük ugyanis véglegesen lezárult, úgy semmit sem folytathatnak, mint ami idáig jó volt, sőt még jegyességük sem folytatódik, az is befejezett  -  gyönyörű  -  múlt. Házasságukkal vadonatúj élet kezdődik számukra. Személyi önazonosságukat egészen más viszonylatokban kezdik megélni, melyek között a legfontosabb az egybeszövődő életszövetségük. Ennek folyományaként szüleikhez, testvéreikhez és rokonaikhoz is megváltozik a viszonyuk; immár egy házas ember újszerű módon kapcsolódik szeretteihez. Automatikusan új kapcsolatok is létrejönnek egymás szüleivel és rokonaival, esetleg barátaival. Megváltozik a baráti, munkatársi és társadalmi viszonyuk és elkötelezettségük, mert a továbbiakban csak a házas ember családi állapotának szűrőjén keresztül lesznek művelhetők. Mindezek fokozódnak, mikor az új házasok maguk is szülőkké válnak.

A jó házaséletet el lehet képzelni, sőt a jónak tartott úton el is lehet indulni, a valóságban azonban egy „sokismeretes egyenlettel” állnak szemben a felek. A legkiválóbb matematikusok képesek megoldani a sokismeretes egyenletet, de hát a házasságra ezt a kifejezést csak analógiaként alkalmaztuk, mert bonyolultabb dologról van szó, mint a matematikában. Ha erre valaki azt mondaná, hogy akkor a házasságban garantált a kudarc, az téved, mert a házasságnak mások a törvényszerűségei: az élet számtalan kihívására ugyanis nem az egyetlen válasz a megoldás (mint a matematikában). Ugyanis a kihívások nemcsak elméletiek, hanem inkább gyakorlatiak, a személyi viszonyokból származók mellett megjelennek a társadalmiak, a megélhetési, lakhatási, egészségügyi, hitbeli és lelkiismereti kihívások a felsoroltak megannyi szövevényében, amit az évek múlása és nagy változások tovább befolyásolnak. Mindezek közepette a legfontosabb kapcsolat a házastársak egymáshoz való viszonya, mely még a megoldhatatlant is elviselhetővé teszi, és ha még ez is kevés lenne, akkor felajánlható Istenek.

Idáig kifejezetten nem beszéltünk arról, hogy a házasság több, mint pusztán emberi intézmény. Kétség kívül a házasság igénye az emberi természetben gyökeredzik, belőle nő ki. A két alapvető igény, a társas lét és az életátadás igénye mögött kimutatható az őket cselekvésre bíró ösztön jelenléte. Maga az ösztön minden élőlényekben kimutatható. Ha az ember „szabadsága” pusztán azt jelentené, hogy ösztöneinek keretei között csak némi szabályozásra lenne képes, de nem tudna föléjük kerekedni, akkor a legfejlettebb főemlősnek kéne tekinteni, és nem embernek. Az ember azonban azáltal különbözik a legfejlettebb élőlényektől is, hogy értelmével és szabad akaratával képes felülemelkedni valamennyi ösztönén, s azokat  -  ha akarja  -  ellenőrzése alatt képes tartani. Ezért az ember valamennyi tette, melyeket értelme és akarata birtokában tesz, az emberi tett, akkor is, ha gyarló módon enged ösztönének, akkor is, ha azok ellen tesz, és akkor is, ha ösztönei felhasználásával végzi cselekedeteit. (Cselekedetének jó vagy rossz minősítése a lelkiismeretétől függ.) Az ösztön ugyanis önmagában ugyan hatalmas érték, de az ember számára csupán nyersanyag, mert tőle függ, hogy hasznára vagy kárára engedni működni azokat. Hasonlattal élve az ösztön olyan, mint az autóban a motor; a kezelőtől függ, hogy mit ér a teljesítménye.

Tehát a házasélet megannyi elképzelését, döntését, tervét és cselekedetét az ember értelme és szabad akarata teszi emberi tetté. Ha minden tudás, és minden hatalom a házasfelek birtokában lenne, és azt jóra és jól is használnák, akkor tökéletes emberi intézményről lenne szó. Csakhogy a probléma ezzel a „birtokában lenne” kifejezéssel van; mégpedig azért, mert sokkal több dolog nincs a házasok birtokában, mint amennyivel rendelkeznek. Például maga a házasság nem cél, hanem az életúton lévők legteljesebb, de belső dinamikájában szüntelenül változó közege. A házastársak személyének állandóságát kivéve minden, de minden változik; gyarapszik vagy fogy, a család, feladatok, lehetőségek és körülmények szüntelen változnak, sőt a maguk járulékos elemei is változnak, mint az életkoruk, tapasztalataik, egészségi állapotuk, szóval minden.

De hát ha a házasság nem cél, akkor mik benne a felek? Véd- és dacszövetség partnerei, túlélésre berendezkedett szövetségesek, esetleg egymást eszközül vagy szolgaként használó önmegvalósítók?  -  Bár léteznek ezek a torz formák, de valójában a házasfelek nem lehetnek ilyenek, hanem „összeszövődött” életükből következően a legnemesebb és legteljesebb formában társak, akik úton vannak közös, és mégis személyes céljuk felé.

Mindebből következik, hogy a házasság az ember életútjának legfontosabb intézménye, ami azonban mégis minden ízében túlmutat önmagán, mert az emberi élet teljessége  -  mint Célja  -  felé tart. Minden mozzanatában, tettében és jó-szándékában a teljesség igénye ragyog fel. Hasonlattal élve olyanok ezek az apróságok, mint a hajnali fűszál hegyén az ezüstösen csillogó harmatcsepp, amely a felkelő nap fénye után kiállt. Jó házasságra akkor van esély, ha a felek ennek tudatában élnek, s tudnak gyönyörködni egymás tetteiben és életében.

Továbbá a házasfeleknek tudatában kell lenniük, hogy nagyobb dologra vállalkoztak, mint amihez erejük van. Ha ennek valóban tudatában vannak, és elfogadják az erejüket meghaladó dolgokhoz a segítséget, akkor nem lehet vakmerőségről beszélni. Mint ahogy a Cél a teljesség, úgy a segítség is embert meghaladó, vagyis természetfeletti, ami viszont nem elérhetetlen, hanem elfogadható. A jó házasság hatalmas emberi teljesítmény, melynek csúcsa az erőt meghaladó isteni segítség elfogadása.

Gyönyörű szimbólumok segítik a fentiek megértését. Leglényegesebb ismérvük, hogy anyagiakkal nem vásárolhatók meg, mint például a tiszta szerelem, vagy a kipróbált hűség. Vagy olyan tárgyak jelzik a legnagyobb értéket, amelyek önmagukban csekély értéket képviselnek, mint például egy jelentőségteljes tisztelettel átnyújtott virág, vagy maga a jegygyűrű. Ezek nemcsak kimondhatatlan és egyedülálló kiválasztottságot, hanem sokszoros életet és örök életet képesek kifejezni.  -  Ezek a jelek érzékeltetik legjobban a házasság legkiválóbb emberi jellegét és természetfeletti hivatását.

A Teremtés könyve a házasság létrendi alapját abban a tényben fogalmazza meg, hogy Isten az embert „saját képmására, … férfinak és nőnek teremtette”, vagyis nem külön-külön, hanem együtt hordozzák juttatják célba istenképűségüket. (Vö.: Ter 1,26-31) Jézus pedig a házasság felülmúlhatatlan egységét a „ketten egy test lesznek” kifejezéssel illeti. (Vö.: Mt 19,3-12) Ez a kifejezés a teljesen egybeszövődött házas életállapotot jelenti.

Szívből kívánjuk házas és házasság előtt állóknak, problémákkal küzdőknek és biztos úton haladóknak egyaránt a házas és családi élet újragondolását, elmélyítését és javítását, mert Isten és az egyház számára nincs elveszett emberi élet. Viszont van bajbajutott, reményt vesztett emberi sors, de ez is csak addig, amíg ő maga nem engedi, hogy segítsenek neki.

Dr. Balázs Pál
c.apát, plébános

A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Bezár