Húsvét Kapujában
Húsvét titkának megértéséhez először is közelítsük meg ezt a „kaput”. Erre készít fel minket Nagyböjt időszaka, amely Hamvazószerdától Nagycsütörtök estig, a szentmise kezdetéig tart. Nagyböjti zarándok utunkon a sok kisebb lépcsőfok megtétele után Virágvasárnap érünk először jelentős magaslatra, itt közelítjük meg a legérzékletesebben hitünk nagy titkát Urunk Szenvedésének vasárnapját, Krisztus minket üdvözítő, önkéntes kereszt halálát. A virágvasárnapi körmenet és barkaszentelés után megemlékezünk Jézus jeruzsálemi bevonulására, és Krisztus Urunk szenvedéstörténetét halljuk, a Passiót, amely elindít és vezet minket hitünk legnagyobb titkának drámája felé, Isten ingyenes szeretetének megértésére. A Passió közben átéljük mindazt, ami Krisztussal történt és kétségtelenül magunkra ismerünk a Szenvedéstörténet egy-egy résztvevőjében. Elszomorodunk és megdöbbenünk a nép állhatatlanságán, befolyásolhatóságán, hiszen ugyanazok, akik most, mint királyt ünneplik a szamárháton Jeruzsálembe vonuló Krisztust: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mk 11, 9-10), öt nap múlva azt kiabálják, hogy: „Feszítsd meg őt!” (Mk 15,13)
Húsvét ünnepét legfőképpen a Nagyhét szertartásai vezetik be a szent liturgiában, amely az egész egyházi évben a legszebb, a leggazdagabb. A Szent Három Nap, a Sacrum Triduum Paschale: Nagycsütörtök este, a szentmise az Utolsó Vacsora Emlékére, Nagypénteken az Úr Szenvedésének Ünneplése, Nagyszombaton a Húsvéti Vigília szentmise.
Nagycsütörtökön az esti szentmisében már Húsvét kapuján belül vagyunk, az ünnepen, amelyen Jézus szeretetének legnagyobb jelét adva, elvégzi tanítványainak lábmosását, - a rabszolga munkáját -, a szolgáló szeretet megszívlelendő és követendő aktusát, megalapítja a szolgáló papság rendjét és bemutatja az első szentmisét, amelyben mindvégig velünk van, egészen a világ végezetéig. A szentmisében Nagyszombat vigíliáig nem szól a harang és a csengő, a népnyelv erre azt mondja, hogy „a harangok Rómába mentek”. De Jézus ekkor is velünk marad az Oltáriszentségben, - minden korszak minden emberével -, önmagát nyújtja nekünk a kenyér és bor színe alatt, ennél többet nem tehetett értünk… A papság titka itt feltárul, az isteni meghívás hatalmas ünnepe ez, hiszen a pap személyében maga Krisztus cselekszik. A pap eredendően Istennek lefoglalt személy, ez a lefoglaltság kizárólagos, hiszen Jézus beavatja az Ő életének titkába, a Szeretet Titkába, amely titkot és ajándékot minden felszentelt pap önmagában hordoz, de nem önmagáért, hanem azért a közösségért, akiket vezetni hivatott. Oltáriszentség és papi rend, egymásra utaló, egymást átjáró, egymást erősítő és mélységes titkot hordozó Istentől akart Valóság! A nagycsütörtöki szentmise végén nincs elbocsátás. A szentmise utáni oltárfosztás már a másnapi keresztútra és szertartásra készít fel minket. Nagyon ajánlott és megerősítő még szentmise után is a templomban maradni és imádkozni, elmélkedni az Oltáriszentség őrzési helyén, Jézussal, akinek elkezdődik küzdelme és megváltói szenvedése.
Nagypénteken az Úr szenvedését ünnepeljük, amelyben Krisztus önkéntes kereszt halála a szeretet vitathatatlanul legnagyobb tette elgondolkodtat és megragad minket. Krisztus szenvedése dicsőséges szenvedés, Krisztus halála dicsőséges halál, amely Isten gondviseléséből a lehető legnagyobb győzelmet és örömet készítette elő. A nagypénteki keresztút-járás még az előző hetekben elvégzetteknél is mélyebben érint minket, hiszen ez a nap Krisztus halálának napja. Ezen a napon nincs szentmise, mert nincs ún. áldozat liturgia, nincs átváltoztatás, tehát így a szentmise fő része nem történik meg. A nagypénteki szertartást ezért „csonka misének” nevezzük. A szertartás az ige liturgiájával kezdődik, majd a szent kereszt előtti hódolattal folytatódik, amelyben kifejezzük szeretetünket és fájdalmunkat Üdvözítőnk halálán, amelyet a mi bűneink okoztak. A szertartás következő része a szentáldozás. A szertartás után, ahogy Nagycsütörtökön is, lehetősége van mindenkinek a templomban a Szent Sír őrzésére, az Eucharisztia jelenlétében. Ez az imádságos együttlét az Úrral Nagyszombat vigíliájáig tart.
Nagyszombaton a Húsvéti Vigíliát ünnepeljük az egész egyházi év leggazdagabb, legszebb liturgiájában. A sötétedés után megkezdett vigília szentmise már húsvéti szentmise. Ha vannak jelen katekumenek-hittanulók, ebben az ünnepi szentmisében részesülnek a beavató szentségekben. A szentmise a templomon kívül tűzszenteléssel kezdődik. Erről a tűzről gyújtjuk meg a Húsvéti Gyertyát, amely Krisztus szimbólum. Ezután az asszisztencia és a hívek bevonulnak a sötét templomba, ahol csak gyertyák világítanak, majd a húsvéti örömének, az Exsultet következik, az Egyház gyönyörű öröméneke Krisztus győzelméről. Az igeliturgián átéljük a választott nép történetével az üdvtörténetet és egyre inkább örülünk Krisztus feltámadásának. A dicsőségre „megjönnek a harangok Rómából”. Ezután történik a keresztség liturgiája, a keresztségi fogadás megújítása, örülünk annak, hogy felnőtt, katekumen testvéreink is, - amennyiben jelen vannak, - Krisztusba öltözve, a szentségeket felvéve erősítik a közösséget. Fölzeng a régóta nélkülözött Alleluja lelket emelő, szívet örömmel betöltő, húsvéti gregorián dallama. Majd az Eucharisztia liturgiája következik, a lehető legnagyobb ünnepélyességgel. A szentáldozás után az asszisztencia az Oltáriszentséggel és a hívő néppel körmenetben kimegy az utcára, megmutatjuk a győzelmes Krisztust a világnak. Megerősödve, hittel, örömmel énekeljük az Isten örök szeretetét.
Ez a Szent Három Nap rövid liturgikus története, de ne felejtsük el, hogy ebben a három napos történetben a mi személyes részvételünk nélkülözhetetlen, hogy megértsük azt a gazdag örökséget, amelyet Szent Egyházunk ránk hagyott a Húsvéti Misztériumban. Szánjunk időt a liturgián való részvételre, engedjük, hogy Isten hasson ránk, a többit pedig kegyelem elvégzi. Tanuljuk meg élő hittel megközelíteni „Húsvét kapuját”, és ezen a kapun belépve, szemlélve a Legszentebbet, rácsodálkozni a szeretetnek arra a dimenziójára, amely a húsvéti titok által Isten örök titkáról beszél, amit csak azok a boldogok értenek meg, akik végig küzdik a szent 40 napot Jézussal, Jézusért. Akik rájönnek, hogy soha nem lehetnek elég jók, elég elkötelezettek csak önmagukban, akik rájönnek, hogy egyedül Jézussal tudunk igazán önmagunk lenni, akik hálásak Jézusnak a megváltás ajándékáért. Adja Isten, hogy egyre többen fedezzük fel az isteni szeretetnek azt az átformáló erejét, amiről Jézus húsvéti titka tanít minket. Áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek!
Medveczky Miklós
plébános
„Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, új és erős lelket önts belém!” Nagyböjti gondolatok
Az idén február 17-ével viszonylag korán kezdődik a nagyböjti felkészülési időszak Húsvét ünnepére. A Nagyböjt kezdete, vagyis első napja nem nagyböjt első vasárnapja, hanem Hamvazószerda. A Nagyböjt utolsó napja Nagyszombat Vigíliájáig tart, vagyis az esti feltámadási szertartás végéig, amely az Egyház legszebb, legfényesebb, liturgiában és szimbólumokban leggazdagabb szentmiséje, a végén a feltámadási körmenettel. Ez a húsvéti szertartás akkor a legfelemelőbb, ha jelen vannak katekumenek, akik ebben a szentmisében keresztelkednek és válnak az Egyház tagjaivá.
Hamvazószerdával megkezdődik a felkészülés, - a szent 40 nap- hitünk lényegére, Krisztus halálára és föltámadására. Az első, ami szembe tűnhet, hogy a Nagyböjt valójában nem 40, hanem 46 napból áll. Nincs itt ellentmondás? Nincs, mert a vasárnapokat nem soroljuk a böjti időszakba. A vasárnap mindig ünnep, amelyet a szokott módon ünneplünk Nagyböjtben is. Egy nagy Mária ünnep is általában Nagyböjt időszakára esik, Gyümölcsoltó Boldogasszony, amit március 25-én ünneplünk, erre a napra nem vonatkozik a böjti fegyelem.
Nagyböjt kapcsán a másik elgondolkodtató és fontos dolog a böjt, a lemondás kérdése. Az Egyház a bűnbánat fontosságát emeli ki, nem csak a szó szerinti böjtöt hirdeti, - a tápláléktól, húseledeltől való tartózkodást, - hanem különösen az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását, röviden a szeretet szolgálatát. A cél nem az, hogy éjjel-nappal minél erősebben böjtölve kimerüljünk, hanem az, hogy a lemondás által, és felismerve a bűnbánat által Isten tevékeny, gondviselő jóságát életünkben, közel(ebb) kerüljünk hozzá. A böjt nem fizikai teljesítmény arra vonatkozóan, hogy pusztán a tápláléktól való tartózkodással mutassuk meg aszketikus hajlamunkat, mintha ez önmagában elég volna. Pusztán azzal, hogy böjtölünk, - mert itt az ideje, de az eddigi életünket semmiben nem változtatjuk meg -, nem felelünk meg sem Krisztusnak, sem az Egyház kérésének. A böjt csakis jócselekedettel és az irgalmas szeretet gyakorlásával válik gyümölcsözővé és hatékonnyá számunkra. A böjt kiterjed minden érzékszervünkre, nem csak a gyomrunkról szól. Könnyen belátható, hogy az étkezésbeli megszorításnál adott esetben sokkal komolyabb és nehezebb a szem vagy a fül böjtje. Arról nem is beszélve, hogy bizony lehet olyan tapasztalatunk, hogy böjtölve, keveset enni sokszor könnyebb, mint az utolsó falatról lemondani…Eme bűnbánati időszakban sok mindenben kipróbálhatjuk magunkat, pl. lemondhatunk tv-ről, filmről, zenehallgatásról, számítógépről, tabletről, telefonról, facebook-ról, messenger-ről, twitter-ről, viber-ről stb…
Mit jelent a böjt? Talán ilyeneket is: elcsendesedni, lassítani, megállni, befelé figyelni, nem bosszankodni, nem haragudni, nem megszólni másokat, buzgóbban és rendszeresen imádkozni, megbocsátani, Jézusra és az embertársakra jobban figyelni, Jézust akarni megtalálni, Jézusra vágyódni, úgy ahogy eddig még soha, szívből kiengesztelődni, akivel nehéz…. Jó, ha felajánljuk az Úrnak azt, ami igazán nehezünkre esik, a bevallott, vagy körömszakadtunkig védett kisebb vagy nagyobb függőségeinket. Ha mindezeket Isten iránti szeretetből tesszük, akkor éppen a szeretet következménye lesz a böjt, bármilyen lemondás és nem fordítva.
Isten a „jókedvű adakozót szereti”, ha látszólag kevesebbet teszünk is, de azt igaz szívvel tesszük, annak nagyobb a kegyelmi hatása, mint ha jócselekedet megtételében annak pusztán külső nehézsége motivál, mint egy elérendő teljesítmény.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves Testvéremnek áldott felkészülést Húsvét ünnepére!
Medveczky Miklós
plébános
Május – Szűz Mária hónapja
Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy Anyaszentegyházunk a vitathatatlanul legszebb hónapot-májust-, Égi Édesanyánknak szenteli. „Néked ajánljuk Szűzanyánk a legszebb hónap alkonyát” énekeljük Szűz Máriát köszöntő közismert énekünkben. A keresztény hitletétemény Szűz Máriát „paradicsomkert”-nek nevezi, mert Ő mentes volt az áteredő bűntől, isteni beavatkozás révén. Vagyis Máriában az emberiség megmaradt romlatlannak, az Isten szeretetét befogadó és továbbadó tiszta embernek, akinek a látását nem homályosította el a rosszra hajló értelem és akarat. Mária ember volt, aki bár kísérthető, de a Sátánnak mindig következetesen nem-et mondott, ő az egyetlen emberi személy, aki soha semmilyen bűnt nem követett el. Ennek a teljesen bűntelen életének az elismerése Isten részéről Szűz Mária elszenderülése, amelyben azt ünnepeljük, hogy Mária testestől-lelkestől felvétetett a Mennybe.
A nyugati kereszténységben Szűz Mária ünneplésének kezdetei visszanyúlnak az európai országok szokásaihoz és hagyományaihoz. A május hónap általában a „virágba borulás” időszaka, amelyet a népek ünnepélyesen csodálatosan gazdag és változatos virágünnepekkel tettek kiemeltté az egyéb ünnepek közül. A Boldogságos Szent Szűz Isten legcsodálatosabb teremtménye és legszebb az asszonyok között, aki valóban méltó arra, hogy szeretettel forduljunk felé és a legmagasabb fokú tisztelettel illessük. Az Énekek éneke vőlegényének köszöntése méltó alapja tiszteletének: „Kelj föl, kedvesem, gyere, szépségem! A föld színén immár virágok nyílnak” (Éé 2,12) Ilyen módon kapcsolódik össze a természet és a szeretet. Először X. Alfonz (+1284), kasztíliai király kapcsolta össze május a hónapot Szűz Mária személyével, megkoronázva és énekekkel magasztalva őt. Így folyamatosan terjedt a májushoz kapcsolódó Mária-tisztelet. Később Rómában Néri Szent Fülöp (+1595) buzdította a fiatalokat, hogy májusban virágkoszorúkkal díszítsék a Madonna képeit, szobrait, valamint énekeljenek a köszöntésére, és jótetteikkel is fejezzék ki ragaszkodásukat Máriához. Rengeteg kiadvány jelent meg Európa-szerte hangsúlyozva a Mária-tisztelet lelki jelentőségét.
A XIX. században a Szeplőtelen Fogantatás dogmája (1854) még inkább megerősítette a Mária-tiszteletet, amelyet a pápák is jóváhagytak tanításaikkal és körleveleikkel. Egyre inkább elterjedt, és általánossá vált az a gyakorlat, hogy május hónapban a Szűz Máriát tisztelő hívek eljönnek a templomokba a Máriát köszöntő Loretói litánia elvégzésére. Az általunk ismert Loretói litánia a Loreto városának bazilikájából lévő Szent Házból származik, ahol 1575-től minden szombaton elénekelték, a Boldogságos Szüzet köszöntve. Amikor Canisius Szent Péter 1558-ban Loreto-ban járt, és meghallotta ennek éneklését, feljegyezte imakönyvébe, és terjeszteni kezdte. VIII. Orbán pápa 1691-ben kiadott dekrétumában megtiltotta a különböző templomokban készült Mária-litániákat, és egyetemes használatra a Loretoi litániát rendelte el. XIII. Leó pápa ezt 1886-ban megújította. A pápák az óta is mindig hangsúlyozták a litánia közös és egyéni imádkozásának jelentőségét, így XII. Piusz, Szent VI. Pál, valamint Szent II. János Pál pápák.
A Boldogságos Szűzanya a mi hatalmas égi pátrónánk, Mennyei Édesanyánk, köszönjük meg mindazt, amit értünk tett, és tesz az utolsó napig. Közben jár értünk, kedves gyermekeiért, akikért felelősséget vállalt, akiknek kristálytisztán mutatja a tévedhetetlen Utat, Akit követnünk kell, az ő Szent Fiát, Jézus Krisztust.
Medveczky Miklós
plébános
Új évi köszöntő – Bízd Újra Életedet Krisztusra!
Az óév végén az Új Esztendő kezdetén „BUÉK”-ot kívánunk egymásnak. De elég egy jókívánság? Bizony, többször elfeledkezünk arról, hogy ezért a közöttünk és bennünk megvalósulandó kívánalomért,- a boldogságért- tennünk is kell, nem is akárhogyan…. Ebben a profán kívánságban is, a mélyén felfedezhetjük a keresztény gyökeret, az ember szeretetre, boldogságra irányuló szándékát, amely ilyenkor az új esztendő ciklikus visszatérésével szembesít minket az idő múlásával. Miért is fontos az újév ilyen kiemelése ezzel a jókívánsággal? Miért fontos ez az év kezdetén, és miért nem az később? Honnan is származik ez, a nyugati civilizációt jellemző szokás? Mi van ennek a köszöntésnek a mélyén? A világ felől nagyon is egyértelmű és érthető eme köszöntés tartalma. És az egyház felől? A hit talján állva? Ez a négy betűs szó egy kis minimális változtatással a magyar nyelv szabályai szerint oda akar kötni minket ahhoz a személyhez, akinek az elmúlt időszakban vártuk a jövetelét, akinek születését ünnepeltük karácsonykor, Jézus Krisztushoz. Nem ismerjük, és nem tudjuk annak a szerzőnek vagy szerzőknek a nevét, aki(k) a „BUÉK”-nak megadták a keresztény magyarázatát, de nem is ez fontos, hanem annak kibontása életünkben, amit megfogalmaz. Mert a „BUÉK” a mi szempontunkból így hangzik: „Bízzuk Újra Életünket Krisztusra”. Ez, az a köszöntés és bíztatás, amit év elején jó megfogadnunk, de még jobb gyakorolnunk a mindennapokban. Ha komolyan vesszük ezt köszöntést, amely egyben meghívás és felszólítás is számunkra, akkor előbb-utóbb kinyílik előttünk hitünk kapuja és felfedezzük benne istengyermeki létünk igazi boldogságát. Valójában keresztény életünk legmélyebb titka fogalmazódik meg, ezzel a köszöntéssel: a mi igazi életünk csak Krisztusban és Krisztussal lehetséges. A Krisztus iránti szeretetünk, -ha megtorpanásokkal is-, de mindig előre fog lendíteni minket életünk nehézségei között is. S, ha valóban Krisztusra bíztuk életünket, ennek öröme elkísér minket nem pusztán erre az esztendőre, nem is csak a következő évekre, évtizedekre, hanem sokkal tovább, egészen a beteljesült boldogságig, az Örökkévalóságig.
Idén is, mint minden esztendőben, a Szűz Anyával kezdjük az Új évet. Szűz Mária Istenanyaságát ünnepeljük. Ő volt az „első hívő”, aki valóban rábízta magát Istenre, aki a kinyilatkoztatás teljességét fokozatosan értette meg, hiszen a Szűz anya is ember, jóllehet a legtisztább, legszentebb, aki a legnagyobb példát adta nekünk arra, hogy a hit az Istenben „maga” a csoda. Mélységes titok ez, az Istent ember szülte, Szűz Mária szabadon elfogadta Isten akaratát, ami ajándék volt a számára. Nekünk is meg kell(ene) tanulnunk Isten akaratát szabadon elfogadni, ami ennek nehézségén túl mindnyájunk számára Isten személyes szeretetének ajándéka. Az Isten megalázkodott, emberré testesült, hogy minket felemeljen, és örök boldogságot adjon nekünk. Kérjük tehát bizalommal Isten Anyját, az Új Esztendőben, aki a mi Anyánk is, hogy segítsen minket minél közelebb jutni az értünk, a mi üdvösségünkért mindent odaajándékozó szeretett Üdvözítőnkhöz, Jézus Krisztushoz.
Vízkereszt ünnepének gazdag egyházi liturgiája, amely a Napkeleti Bölcseknek Krisztusnál tett látogatását beszéli el, valamint ekkor Krisztus Jordánban való megkeresztelkedését és Jézus első csodáját, a Kánai menyegzőn a víz borrá változtatását is ünnepeljük. Az elmúlt századokban kialakult egyházunkban a Vízkereszt ünnepéhez kapcsolódó ún. „ház szentelések” szertartása, amely természetesen az esztendő bármely időszakában is elvégezhető. Az egyház ezen az ünnepen, ünnepélyes formában vizet szentel. A víz, pontosabban a keresztvíz a lelki tisztulás szimbóluma. A szenteltvíz tudatosítja bennünk, hogy Isten erejéből ez a szentelmény alkalmas arra, hogy védelmezzen minket, és azt is, hogy Isten elé csak lelkileg megtisztulva léphetünk. Ezért hintjük meg magunkat keresztvetéskor, amikor a templomba lépünk. Az utóbbi időszakban a szenteltvizet nem tesszük ki a megszokott helyére a pandémia miatt, de a megáldott szenteltvizet a Testvérek elvihetik otthonaikba és gyümölcsözően használhatják. Házszentelést azért jó kérnünk, mert az Isten áldását és kegyelmét közvetíti, hatékonyan megtisztítja környezetünket a bűn következményeitől ártó hatásától. Melyektől? Azoktól, amelyeket egy családban bizony néha elkövetnek egymás ellen a szeretetlen magatartással. Ott, ahol az ember jótettekkel siet embertársa megsegítésére, a közvetlen jócselekedeten túl az Isten Országa épül, amelynek nem csak az ott tartózkodó emberekre, hanem a környezetre is hatása van. A szenteltvíz elűzi Gonosz támadásait és készségessé tesz a szolgáló szeretet gyakorlására. A lakások bejárata fölé a szentelő atya felírja a szentelés dátumát és az áldás latin szövegének kezdőbetűit. A közvélekedéssel ellentétben a három betű C, M, B, nem a három napkeleti bölcs nevének kezdőbetűit jelenti, hanem szó szerint: „Christus Mansionem Benedicat” „Krisztus áldd meg ezt a házat”. Sok minden előfordul egy házban, egy év alatt, ezért jó kérni minden évben a helyi lelkipásztortól a házszentelést. A házszentelés arra is jó alkalom, hogy a találkozás által közvetlen kapcsolat alakuljon ki a hívő testvérek és a pap között. A házszentelés a népi vallásosság utolsó bástyája, rajtunk múlik, hogy az elkövetkezendő időszak alatt megerősítjük-e ezt a tornyot, vagy hagyjuk tovább rongálódni. Nagy örömömre volt, hogy az elmúlt nyáron Kenesén, de más településeken is többször kértek a testvérek házszentelést, ezzel egyértelműen mutatva azt, hogy a plébániához tartozó hívek a népi vallásosságot erősíteni szeretnék.
Bízva a Testvérekkel való közvetlen találkozásokban kívánok minden kedves Olvasónak Istentől gazdagon megáldott boldog, békés, erőben egészségben teljes 2021-es esztendőt!
Balatonkenese, 2020. december 10.
Medveczky Miklós
plébános