Templom?
Szent Jakab apostol így tanít: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek?” (Jakab 2,14) Sokat gondolkodtam azon, hogy a hitet hogyan lehet tettekkel megvallani, mit látnak belőle mások, egyáltalán, hogyan látják a nem hívő emberek a hívő embereket?
A hitet „a Hiszekegyben megvalljuk, a liturgiában ünnepeljük, a parancsok megtartásában és az imádságban megéljük” (KEK 26) Így hitünk sokban kötődik a katolikus templomhoz, Isten lakhelyéhez, hisz a katolikus templom és a templomi liturgia kiemelt hely az Istennel való találkozásra.
„Az Egyháznak földi állapotában szüksége van helyekre, ahol a közösség össze tud gyűlni. Ezekben a templomokban az Egyház nyilvános istentiszteletet végez a Szentháromság dicsőségére, hallgatja Isten Igéjét, Isten dicséretét énekli, az ég felé küldi imádságát, és az összegyűltek körében szentségileg jelenlévő Krisztus áldozatát ajánlja föl. E templomok a személyes összeszedettségnek és imádságnak is helyei.” (KEK 1198-9)
A katolikus templom ad helyet a legszentebb liturgiának, a szentmisének. Itt lehetőségünk van az Istennel való személyes találkozásra Isten Igéjében és térdelve hódolunk Krisztus Teste és Vére előtt. Mikor belépek egy katolikus templomba Istenhez lépek oda: itt vagyok, Hozzád jöttem! Ennek komolyságát fejezheti ki pl. az is, hogy lelkileg felkészülök-e a találkozásra? Már jelen vagyok-e, mikor a pap meghúzza csengőt? Hisz a szentmise nem akkor kezdődik, amikor én beérek a templomban, hanem amikor a pap belép a szentélybe.
A templomi közös imádságok is lehetőséget adnak hitünk kifejezésére és megélésére, Isten előtti hódolatra: a szentségimádások, az októberi rózsafüzéres imádságok, a májusi litániák. Mind-mind Istenről és rólam szólnak. Szinte hallom az ellenvetést: én inkább otthon imádkozom! Megértem, hogy az sokkal kényelmesebb, azt mondom, ami nekem tetszik, úgy ahogy én akarom. Ennek is meg van az értéke, nem vitatom. Elmenni a templomba idő és fáradtság, a napomat másként kell szervezni, mások által vezetett imában részt venni, kényelmetlen padban térdelni … Igen, ebben inkább benne van az áldozat és a hívő engedelmesség is a hódolat mellett.
A katolikus templom a mi lelki otthonunk. Régi szokás szerint keresztet vetek, amikor elhaladok mellette vagy amikor belépek oda, csendben vagyok benne, hogy ne zavarjam a bent lévőket az Istennel való találkozásban, és részt veszek a szebbé tételében, ha módom van rá.
A katolikus templomban való viselkedés, a róla való beszéd, a templommal való kapcsolat tehát egyik vetülete lehet a hitnek. Hogy is tanított Szent Jakab? „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, tettei azonban nincsenek?”
M. Teréz nővér