Balatonkenese Római Katolikus Plébánia

Missziós lelkület

Mikor Lisieux-i Teréz kármelita nővér 1897-ben haldoklott, két rendtársa arról beszélgetett, hogy vajon mit fognak írni róla, hiszen semmi lényeges nem történt vele…
1907-ben X. Pius pápa Terézt a modern idők legnagyobb szentjének nevezte, és bejelentette, hogy szentté fogja avatni. 1927-ben XI. Pius pápa a missziók védőszentjének nevezte. II. János Pál pápa 1997-ben egyháztanítói címet adományozott neki.
Hogyan? Ki sem mozdult a kolostorból! De a missziós lelkület (és a szentség) nem ezen múlik.

Mi is az a missziós lelkület? "Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!" - mondta Jézus tanítványainak. A misszió a Jó Hír, az Evangélium továbbadására szólít fel minden keresztény embert. Nem lehetőség, hanem kötelezettség. De hogyan élhetek missziós lelkülettel otthon, saját közösségemben?
A missziós lelkület négy irányban valósulhat meg. Ebben az írásban ezt a négy irányt szeretném bemutatni, Lisieux-i Teréz példája alapján, mindenhol felvillantva a saját lehetőségeinket is.

A missziós lelkület első iránya maga a missziós cselekedet. Roulland misszionárius egy kéréssel fordult a lisieux-i Kármelhez. Azt kérte, hogy egy nővér imádkozzon érte, miközben ő misszióban dolgozik. A rendfőnöknő Terézt jelölte ki erre a feladatra. Maga Teréz így írt erről: „Valóban boldog leszek, hogy együtt dolgozhatok Önnel a lelkek üdvösségéért. Mivel nem lehettem misszionárius, tettekkel, szeretet és áldozatok által szeretnék az lenni.”
Ferences szerzetesként én sem megyek misszióba, de itthon is tudom hirdetni Jézus Evangéliumát. Sőt, gyakran tapasztalom, hogy van munka bőven, hisz sokan oly keveset vagy tévesen ismerik a Jó Hírt.
De ebben a kötelességben bárki részt tud venni. Bárki elmondhat egy imát a Jó Hír terjedéséért, bárki nyilatkozhat pozitívan a Jó Hírről. Bárki hozhat áldozatot, amit erre a szándékra ajánl fel. De itt rögtön felmerül a kérdés: valóban Jó Hírnek tartom az Evangéliumot? Valóban örömömet lelem benne és meg akarom osztani a másik emberrel?

A missziós lelkület másik iránya Istennel kapcsolatos. Nem tudjuk Isten ereje nélkül továbbadni a Jó Hírt, ezért először fogadjuk be mi magunk Isten szeretetét és azt adjuk tovább az emberek felé. Teréz így írt erről: „mint ahogy a hegyi patak, miközben fékeveszetten veti magát a tengerbe, magával sodor mindent, amivel csak útközben találkozik, ugyanúgy a lélek, aki elmerül a Te szereteted tengerébe, Jézusom, magával viszi az összes kincset, amelyek csak birtokában vannak.” S mik ezek a kincsek? „Uram tudod, hogy nincs más kincsem, mint a lelkek, akiket a Te tetszésed egyesített az enyémmel.”
Akik ismernek, tudják, hogy a rám bízott fiatalokat gyakran „kincsem”-nek szólítom. Valóban így is érzek, ők a jövő kincsei. Néha még csiszolatlan gyémántok, de ez legtöbbször nemcsak rajtuk múlik. Csiszolgatom őket szeretettel, türelemmel, odaadással. De nemcsak a fiatalok az életem kincsei, hanem a felnőttek, az idősebbek is. Hisz mindenkinek megvan a saját és egyedülálló helye Isten Országában.
Mindenkinek megvannak a saját kincsei, akár a családi körben, akár azon kívül. Mindenki törekedhet Isten szeretetének befogadására, hogy a lelkünk, mint egy pohár, annyira tele legyen Isten szeretetével, hogy túlcsorduljon és kiáradjon a mellettünk élő emberek felé.

A missziós lelkület harmadik iránya a lelki egység a misszionáriusokkal. Teréz fogadalomtétele óta a szíve felett hordott egy imát, és ebben kérte „szeretetet, végtelen szeretetet, melynek netovábbja Te vagy, szereteted, amely már nem én vagyok, hanem te vagy én Jézusom. … Jézus tedd, hogy sok lelket mentsek.” Teréz 8 évvel később tudta meg, hogy fogadalomtétele napján az a misszionárius, akiért imádkozott, szintén megerősödött a hivatásában. Megértette, hogy milyen szoros a kötelék vele, bár nem látta őt, nem volt mellette fizikailag, de mégis lelki egységben éltek. „Így egyesültem spirituálisan azokkal az apostolokkal, akiket Jézus testvéremül adott, minden, ami az enyém, az övék is”
Ferences szerzetesként én is imádkozom azokért, akik a Jó Hír terjesztői, mert tudom, hogy milyen nagy az elvárás feléjük. Tökéletességet várnak el tőlük, hibátlan tudást, állandó készenlétet, tökéletes szolgálatot. Pedig csak Isten tökéletes, az embereket Isten „csak” jónak teremtette. Egy jó embernek pedig joga van ahhoz, hogy időnként hibázzon, fáradt vagy szomorú legyen.
Mindenkinek ott van a lehetőség, hogy ne várjon el többet az egyház szolgáitól, mint amit saját magától is elvár. Megértő szeretettel nézzen rájuk és így törekedjen a velük való lelki egységre.

A missziós lelkület negyedik iránya az együttműködésre való készség Istennel. Teréz gondolkodása is egyre jobban tágul, mer Isten szemével nézni. Már nemcsak egy keveset szeretne segíteni, hanem meg akarja változtatni a világot. „Adjatok egy emelőt, egy szilárd pontot, és én kifordítom sarkaiból a világot.” Teréz tudja, „a Mindenható odaadta neki szilárd pontnak Önmagát, egyedül csak Önmagát emelőnek, a szeretet tüzétől lángoló imát, és így van az, hogy ők kiforgatják sarkaiból a világot. Így van, hogy a még harcoló szentek kiforgatják, és az eljövendő szentek is ki fogják forgatni.”
Teréznek van egy nagyon szemléletes példája az imáról és az imával való együttműködésről. Hisz valljuk be, gyakran felmerül a kérdés, elmondok egy imát, de mit ér az? Néhány szó, legtöbbször nem is a saját szavaim, mások találták ki. Kimondom és vége. Hogyan érhet ez ilyen sokat? Teréz azt mondta, hogy az ő imája csak egy nulla. De ha a nulla a megfelelő oldalon áll, akkor rögtön értékes lesz. Isten mellett a mi nullát érő imádságaink értéke megsokszorozódik.
Mindenkire vonatkozik ez. A napi ima, a meghozott áldozatok talán nullát érnek a földi módon gondolkozó embernek. De Istennel együttműködve, Isten kezébe téve a mi imánkat és áldozatunkat, Isten mellett a megfelelő oldalra állva, ezek értékessé válnak.

„Ismerje meg a világ – ez a félelmektől gyötört, de reménykedő világ –, mit is jelent az evangélium Jó Híre. De ezt a Hírt nem adhatják tovább szomorú és letört emberek, sem türelmetlen vagy aggódó emberek. Nem adhatja tovább más, csak akinek élete a Krisztusban gyökerező örömöt sugározza, és aki kész föltenni életét, hogy eljöjjön Országa, és az egyház gyökeret eresszen a világ szívébe” (Evangelii nuntiandi, 80).

M. Teréz nővér