2015 Megszentelt személyek éve
2013. november 29-én Ferenc pápa fogadta a Legfőbb Szerzetesi Elöljárók Uniójának tagjait, akik ekkor tartották 82. közgyűlésüket a római Salesianumban. Itt jelentette be Ferenc pápa, hogy 2015 a Megszentelt személyek éve lesz.
Miért is fontos, hogy a megszentelt személyeknek egy külön éve legyen? Hiszem, hogy Ferenc pápa azért döntött így, hogy mindenki, bármilyen keresztény hivatást él (világi hívő, papi hivatást élő vagy megszentelt életet élő), elgondolkozzon saját hivatásáról és a többi keresztény hivatásról is.
S itt azonnal felmerül a kérdés? Kicsoda a szerzetes, és miért nevezzük megszentelt életet élő személynek? A papi hivatás leginkább Isten népének a szolgálatát jelenti, a világi hívő leginkább a családi és közösségi életben éli meg a szentháromságos Istennel való szeretetkapcsolatát. De a szerzetesség nem egy átmeneti állapot a pap és a világi hívő között valahol félúton.
A szerzetesi élet inkább a keresztség szentségének egy sajátos megvalósulása, amely különbözik a világban élő keresztények életformájától, de különbözik a papi hivatástól is. Hisz a szerzetesi hivatás legfontosabb jellemzője nem Isten népének szolgálata. Ugyanakkor, ha a világi hívő hivatásával vetjük össze, akkor sem a tökéletes vagy a kevésbé tökéletes Krisztus-követés van egymással szembeállítva, hanem egy prófétai Krisztus-követés és egy rejtettebb Krisztus követés. A szerzetesi Krisztus-követés prófétai és azonnal látható. A II. Vatikáni Zsinat Perfectae Caritatis kezdetű dekrétuma (a szerzetesi élet korszerű megújításáról) így ír: a szerzetes lemondva a világról, egyedül Istennek él, ugyanis egész életét az Ő szolgálatára adta oda, ami egy – mélyen a keresztségi fölszenteltségben gyökerező és azt teljesebben kifejező – sajátos fölszenteltséget hoz létre. Ezért nevezzük a szerzetesi életet megszentelt életnek. A szerzetesi habitus (öltözet) is ennek a megszenteltségnek a külső jele.
Ez azt jelenti, hogy a többi keresztény hivatás nem megszentelt? Nem, mert a keresztség minden hívő ember alapvető megszentelésének a forrása. A szerzetesi hivatásnál a megszentelt élet azt jelenti, hogy a szerzetes a hármas fogadalommal Istennek szenteli az életét és egy egyházilag elismert intézményhez tartozik.
Az új egyházi törvénykönyv szerint a szerzetesélet a jövendő életnek jele (CIC 607); a szerzetesek feladata pedig az, hogy az egyházban fényes jellé válva az égi dicsőséget előre jelezzék (CIC 573). Szent II. János Pál szerint a szerzetesélet elsőrendű feladata, hogy láthatóvá tegye a csodákat, amelyeket Isten a meghívott emberek törékeny természetében művel (VC 20). Így a szerzetesélet egy lesz azon konkrét nyomok között, amelyeket a Szentháromság a történelemben maga után hagy, hogy az emberek az isteni szépség elragadó erejét és az utána való vágyat észlelni tudják (VC 20). A szerzetesélet szerepe, hogy a végső idők jele legyen (VC 26).
Ferenc pápa pedig azt tanította, hogy az igazán vonzó tanúságtétel olyan viselkedésformákhoz kötődik, amelyek nem megszokottak. Ilyenek a nagylelkűség, a lemondás, az áldozathozatal, az önmagunkról való megfeledkezés, vagy hogy másokkal törődjünk. Ez a szerzetesélet tanúságtétele, mártíriuma. Ez a világban élő emberek számára olyan, mint egy riasztó fülsértő hangja. Mert ez a tanúságtétel túllép az evilági látásmód határain!
Ferenc pápát tovább idézve, a szerzeteseknek olyan nőknek és férfiaknak kell lenniük, akik felébresztik a világot. Ez a különlegességük: hogy próféták legyenek, akik arról tanúskodnak, hogyan élt Jézus ezen a földön, és akik azt hirdetik, milyen lesz Isten országa a maga tökéletes megvalósulásában.
M. Teréz nővér