Lépjünk át az Irgalmasság Kapuján
Ferenc pápa 2015. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén meghirdeti a rendkívüli Szentévet, az Irgalmasság Évét, amely során megnyitja a Szent Kaput a Szent Péter Bazilikában és a Lateráni Szent János Bazilikában. Ezt követően a világ minden székesegyházában és jelentősebb templomában megnyílnak az Irgalmasság Kapui, melyek a Szentév során várják a hívő embereket, hogy a kapun átlépve találkozhassanak Isten jóságával és gyengédségével. A Szent Kapuk és a Szentév 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul. A Szentévre Ferenc pápa kiadta a Misericordiae Vultus, Az Irgalmasság Arca kezdetű bulláját is.
Ferenc pápa az irgalmasságot útnak nevezi, amely egyesíti Istent és az embert, mert megnyitja a szívet annak a reménynek, hogy örökre szeretnek bennünket, bűnünk korlátai ellenére. A pápa a bullában kihangsúlyozza, hogy az irgalmasság nemcsak Isten tulajdonsága, hanem annak ismérve is, hogy kik az Ő valódi gyermekei. Mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy irgalmasságban éljünk, mert nekünk volt elsőként részünk abban, hogy irgalmasságot gyakoroltak irányunkban. Az irgalmasság cselekedetei közül Ferenc pápa elsősorban a megbocsátást emeli ki, amely a keresztényeknek olyan kötelesség, amely alól nem vonhatjuk ki magunkat. Jézus szavait idézi: boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek (Mt 5,7). De a mondatnak van egy sorrendje, egy feltétele és egy következménye, amelyet nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
Az irgalmasság tettét a szívtelen szolga példabeszédével mutatja be, amely szerint a szívtelen szolga nagy összeggel tartozott urának, de addig könyörgött, míg ura elengedte a nagy tartozást. A szívtelen szolga ezek után találkozott szolgatársával, aki egy kisebb összeggel tartozott neki, de szolgatársa hiába könyörgött az irgalomért, a szívtelen szolga őt börtönbe juttatta. Mikor ezt az úr meghallotta, megharagudott és így szólt a szívtelen szolgához: nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, ahogy én megkönyörültem rajtad (Mt 18,33)? Majd maga Jézus fejezi be a tanítást: így tesz veletek mennyei Atyám is, ha nem bocsát meg mindegyiktek szívből a testvérének (Mt 18,35).
Mi emberek gyakran engedünk a kísértésnek, hogy mindig és csakis az igazságosságot követeljük. Van egy nagyon találó indián mondás: ne ítélj meg senkit, amíg két holdat nem sétáltál a mokaszinjában. Ilyen alaposan ismerni egy ember életét csak Isten képes, ezért az Ő igazsága messze meghaladja a mi vélt igazság-morzsáinkat. Ha pedig Isten az igazságosság mellett az irgalmasságot ilyen mértékben hangsúlyozza, akkor talán Ő tud valamit rólunk …
Ferenc pápa gyakorlati példákat is mutat, ahogyan az irgalmasságot gyakorolhatjuk. Ne bíráskodjunk és ne ítélkezzünk, hanem bocsássunk meg és adakozzunk, maradjunk távol a pletykáktól, a féltékenység és az irigység által sugallt szavaktól. Vegyük észre a jót, ami minden emberben jelen van, és váljunk a megbocsátás eszközeivé. Örömmel hajtsuk végre a testi és lelki irgalmasság műveit, hogy felébresszük lelkiismeretünket, amely ellankadt a szegénység drámájával szemben.
Természetesen ne csak másokkal szemben legyünk irgalmasok, hanem önmagunkkal szemben is, éljünk a kiengesztelődés szentségével, amely kézzel foghatóvá teszi az irgalmasság nagyságát. Ennek jeleként Ferenc pápa elrendelte, hogy a gyóntatás nagy szentjeinek, Pietrelcinai Szent Pio atyának testét és Szent Leopoldo Mandić földi maradványait 2016. február 8-14-ig a Szent Péter bazilikába helyezzék ki tiszteletre, hogy mindenkit emlékeztessen a szentgyónás méltóságára és fontosságára.
A bulla azzal a felhívással zárul, hogy hagyjuk meglepni magunkat Isten által, aki soha nem fárad bele, hogy szélesre tárja szívét az emberek előtt. Az egyház elsődleges feladata tehát, hogy mindenkit bevezessen Isten irgalmasságának nagy misztériumába, szemlélve Krisztus arcát, főleg korunkban, amely tele van nagy reményekkel és erőteljes ellentmondásokkal.
M. Teréz nővér