Közösen egy közös célért
Immár 15 éve vagyok az Assziszi Szent Ferenc Segítő Nővérei Közösségének tagja és már több, mint 10 éve foglalkozom a fiatalok iskolai és plébániai oktatásával-nevelésével, felnőttek hitéleti továbbképzésével és lelkivezetésével. Ennyi idő alatt sok találkozás, sok élmény adatott osztályrészemül, Istennek legyen hála. Ezen élmények közül egyet szeretnék megosztani, amely nemcsak számomra, hanem a résztvevők számára is fontos és emlékezetes. Igazából ez nem egy élmény, hanem egy élménysorozat.
Az iskolai hitoktatás során azt az elvet követjük, hogy nem elég tanítani, hanem élményekkel emlékezetessé igyekszünk tenni azt, amit tanítunk, illetve, ahová az egyházi év során érkezünk. Saját magam hittanos időszakából is elsősorban nem a tanultakra emlékszem, hanem a közös alkalmakra és együttlétekre. Ezért, Erzsébet nővérrel közösen, igyekszünk a fiatalok mind az öt érzékszervét igénybe venni, hogy a tanultak minél mélyebb nyomot hagyjanak bennük. Ne csak lássák és hallják, hanem ízleljék, érezzék és tapintsák is a misztériumot.
Év elején a Szentlélek hívásával kezdünk, hisz mind az átadás, mind a lelki befogadás Isten ajándéka. Plébániánkon immár hagyomány, hogy a gyermekek első szentáldozása, a fiatalok bérmálkozása a templom búcsúünnepéhez, Magyarok Nagyasszonyához, kapcsolódik. Ezért a szeptember ezen előkészületek jegyében zajlik, október pedig az ünneplésben csúcsosodik ki. Októberben a rózsafüzér imádságot is megismertetjük a fiatalokkal, és ha az iskolai programok lehetővé teszik, a gyerekek is bekapcsolódnak egy-egy alkalommal a rózsafüzér imádkozásába. November végén, az első adventi vasárnapot megelőző szombati napon közösen készítjük el az adventi koszorút, amelyet az esti szentmisében Pál atya megáld, s így az áldott adventi koszorú mellett imádkozhat otthon a családi közösség. December elején persze nem maradhat ki Szent Miklós püspök ünnepe, ahol a kicsik készülnek verses műsorral, de mindenki örömére, a nagyok is kapnak Szent Miklós bőkezű puttonyából. December során a nagyobbakkal készülünk verses műsorral a városi adventi gyertyagyújtásra, melyet persze egy kis finomság elfogyasztása követ a főtéren. December hétvégéin próbálunk a szentesti misztériumjátékra, amelyben minden korosztály részt vesz, hogy emlékezetessé tegye karácsony ünnepét az egész közösség számára. Még szenteste előtt mindenkit hívunk az utolsó adventi szentmisére, amelyet hagyományosan a fiatalok szentmiséjének hirdetünk, és az adventi hajnalt sok-sok gyertya fényével igyekszünk a templomba varázsolni. Persze senki sem távozhat korgó gyomorral a mise után, sőt, a felnőttek a reggeli koffein-adagja is elérhető. A fiatalok részt vesznek a templom karácsonyi takarításban is, persze egy kis finomság itt is akad ösztönzőként. A karácsonyi pihenés után már készülünk a farsangi ünnepségre, ahol fiatalok és kevésbé fiatalok együtt szórakoztatják egymást, nevetünk egymás humoros jelenetein. Természetesen sok-sok finomság mellett.
A nagyböjti időben családok keresztútját szervezzük meg a templomban, ahol kicsi és nagy együtt imádkozza végig Jézus utolsó útját, Pál atya vezetése mellett. Húsvéthoz közeledve a hittanosokkal együtt készítünk húsvéti ajándékokat, díszeket. Húsvét előtt a templom is megtisztul, felfrissül, ebben is részük van a vállalkozó kedvű fiataloknak. Májusban nem feledkezünk meg a földi édesanya mellett közös égi édesanyánkról, Máriáról sem. Ha az iskolai program megengedi, részt veszünk egy májusi litánián. De ha május, akkor diákjaink már azt kérdezgetik, mikor lesz a hittanos nap? Hagyományosan 1 hétköznapot a diákok nálunk töltenek a kolostornál, ahol játékkal, kreatívval, szalonnasütéssel, vendégekkel, élményekkel és finomságokkal gazdag pontot rakunk a tanév végére. Persze a Jóistennek is megköszönjük az évet, a kegyelmi pillanatokat. A hálaadó szentmise általában Úrnap ünnepén van, ahol a diákok részt vesznek a díszítésben, a szentmisén szolgálnak és közösen imádkozzuk el a Te Deum-ot.
De miért is írtam ezeket le? Azért mert, bár Erzsébet nővérrel ketten vagyunk ezeknek a fő szervezői, de ennyi mindenre önerőből nem vagyunk képesek. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik támogatnak minket, hogy közösen tudunk közös élményeket adni a fiataloknak. Köszönet elsősorban a szülőknek, akik ránk bízták a gyermekeiket, és akik mellettünk állnak a programok során. Köszönet a helyi egyházközösség tagjainak, akik háttérmunkával, felajánlásokkal támogatnak ebben. Köszönet a Katolikus Karitász tagjainak, akik a közös programokon részt vesznek, segítenek a lebonyolításban, a gyermekekre pedig vigyáznak. Köszönet mindazoknak, akik imával, felajánlással ránk gondolnak, hogy közösen egy közös célt tudjunk felmutatni a ránk bízottaknak. Bár a végére hagytam, de talán elsőnek kellett volna említeni, köszönet Pál atyának, aki megbízott bennünk és felkért, hogy ezt a szolgálatot ellássuk.
M. Teréz nővér