A szeretet ereje
A nyár utolsó hónapjához érünk. Az idei év itt a Balaton partján, azt gondolom, sokban eltért a megszokottól. Abban nem volt változás, hogy városunk strandjai, szállodái, éttermei várták a nyaralókat. Azonban az időjárás alaposan megváltoztatta a Balaton arculatát. A vidám, fürdőző emberek helyett inkább alaposan felöltözött embereket lehetett látni az utcákon. Ők sem, és mi helybéliek sem így terveztük a nyári szezont. A vasárnapi misén, a szépen megtelt templomban többször végignéztem az embereken. S minden alkalommal érdekes megállapítást tettem. Ez nagyon egyszerű: elcsodálkoztam azon, hogy milyen kevés teljes családot látok!
Elgondolkodtam, vajon mi is lehet ennek az oka?
A válasz úgy gondolom bonyolult és összetett. Nem szeretnék sem statisztikai adatok, sem egyéb okok hosszadalmas boncolgatásához hozzáfogni. Fiatal korom miatt, még azt sem mondogatom, „hogy bezzeg a mi időnkben.”.
Inkább az a gondolat foglalkoztat, hogyan feledhettük el azt, ami az emberi élet alapja? Hogyan feledhettük ennyire el a szeretetet? Minden ember tudja, hogy a szeretet mindenható erejű. Tudjuk mesékből, történetekből, és leginkább a Bibliából, hogy az igazi szeretet csodákra képes.
Sokan vagyunk, akik hisszük, hogy a család, mint a társadalom apró sejtje, még megmenthető. Egyetlen útja pedig: a szeretet. A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Szólhatok az emberek, vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.”
A Katolikus Egyház ezt az esztendőt a családok évének nevezte el. A balatonkenesei templomban mi is minden nap imádkozunk a családokért. Ez jó, de azt gondolom, nem elég. Valamit gyakorlatilag is tenni kell.
Miért éppen most tűnődöm ezeken? Egyszerűen azért, hogy nehogy valakinek is késő legyen a cselekvéshez.
Augusztus még sokaknak a pihenés, utazás ideje. Olyan jó lenne, ha mindannyian körbenéznénk rokonaink, rég nem látott barátaink körül. Az eső és hűvös idő feletti kesergésünk helyett keressük elő elfelejtett ismerőseink címét, írjunk nekik, vagy látogassuk meg őket, hogy ölelésünkkel felmelegítsük a hideg, magányos szíveket. A múlt sérelmeit tegyük félre, s használjuk ki az augusztusi napokat kapcsolataink építésére. Szent Péter apostol is erre buzdít levelében: „Mindenekelőtt szeressétek egymást…”.
Hiszem, hogy problémáinkat csakis a szeretet által oldhatjuk meg, s így mindannyian megtapasztalhatjuk a boldogságot!
M. Erzsébet nővér